Kiváló a hangrendszered! És a kábeleid? - Milyen kábelt vegyünk hangrendszereinkhez

Annak ellenére, hogy az utóbbi években rohamosan terjednek a vezeték nélküli hangátviteli technikák, még mindig szükség van kábelekre, ha másra nem legalább az energia ellátásra. Hacsak nem akkumulátorról üzemelnek a készülékeink, akkor biztosan szükségünk lesz kábelekre. A gyártók leggyakrabban saját kábeleiket adják a készülékeikhez, ezeket célszerű használni. A klasszikus hifi rendszerek (ártól függetlenül) azonban napjainkban is a kábeles összekötéseken alapulnak.

A kábeleknek elvileg egyszerű feladatuk van: két készülék vagy a 230V-os hálózat és a készülékek között elektromos kapcsolatot teremtenek. Ez a feladat az analóg audió technikában nem feltétlen nehéz, de a rádiótechnikában és a digitális világban nem ennyire egyszerű a helyzet.

I. A kábelek és csatlakozók alapvető követelményei:

Néhány alapvető követelményt mindenféle kábelnek teljesítenie illik. Többek között megfelelő minőségű, tiszta rézvezetőket kell alkalmazni a kábelen belül, és jó kontaktusokkal rendelkező csatlakozókat kell használni a kábelek végein. A jó kontaktusok általános ismérvei, hogy a csatlakozók biztosan csatlakoznak egymáshoz, nem lötyögnek. A csatlakozók felületei nem oxidálódnak, szép fényesek maradnak hosszú idő elteltével is.

A studió technikában használt kábelekkel biztos nem faragunk rá.

II. A rádiófrekvenciás illetve digitális jelátvitel plusz követelményei:

Rádiófrekvenciás és digitális jelátvitelnél plusz követelményeket is teljesíteni kell, hogy a jel minősége ne romoljon olyan szintre, amikor az eredeti jelet már nem lehet helyreállítani.

-Kisjelű összekötő kábelek-

Az ún. kisjelű összekötő kábelek általában a forráskészülékek és az erősítő vagy TV között teremtenek kapcsolatot. Lényeges szempont, hogy árnyékolt kábeleket használjunk annak érdekében, hogy a külső zavarok minél kevésbé befolyásolják a jel minőségét. Analóg jelátvitelhez egyszerű árnyékolt kábelt használhatunk, digitális átvitelnél azonban figyelni kell, hogy megfelelő, a készülékekhez és az átvitel tulajdonságaihoz illeszkedő speciális kábelt válasszunk. Ezen kábelek fontos jellemzője az ún. karakterisztikus impedancia. Ez tulajdonképpen egy számérték, ami leggyakrabban 50Ohm vagy 75Ohm. Általában a készüléken, a csatlakozó mellett (vagy a használati utasításban) feltüntetik ezt az értéket. Mindig ennek az értéknek megfelelő kábelt használjunk.

-Nagyjelű (nagy áramú) kábelek-

Nagyjelű (vagy nagy áramú) kábelekből kétfélét különböztetünk meg. Az egyik az erősítőt köti össze a hangsugárzókkal, ezeket általában hangfalkábeleknek hívjuk. Ennek a kábelnek vastag rézvezetékeket kell tartalmaznia, hogy a relatíve nagy áramot minél kisebb veszteséggel továbbítsa. Nem szükséges ezt a kábelt árnyékolni, mert az áramköri viszonyok miatt ez a kábel nem érzékeny a zavarokra.

A nagyjelű kábelek másik csoportját a hálózati (230V-os) kábelek alkotják, amelyek feladata a készülékek energiaellátása. Számos cég (és magánszemély is) ma már üzletet kreálva azt állítja, hogy a hálózati kábel cseréjével az adott készülék hangja jelentősen javítható. Ne dőljünk be ennek az egyébként fals híreszteléseknek, mert műszakilag nem indokolt, sőt az emberi, szubjektív tényezőket kizáró kettős vaktesztek sem támasztják alá, hogy a hálózati kábelek érdemben befolyásolják a hangminőséget.

III. Kerüljük a legolcsóbbat, de fölösleges a legdrágább kábel

Általánosan is igaz, hogy a kábelek azok az eszközök, amelyek a legkevésbé befolyásolják a hangminőséget egy audió rendszeren belül. Ez természetesen csak akkor igaz, ha jó minőségű, megfelelő alapanyagokból és megfelelő módon elkészített kábeleket használunk. Érdemes elkerülni a nagyon olcsó, távol-keleti tömegtermelés termékeit, amelyeket a nagy áruházak polcain ömlesztve árulnak.

Megemlítjük a másik végletet is, amit szintén érdemes elkerülni: ezek az ún. audiofil vagy high-end kábelek, amikről minden szépet és jót elmondanak a gyártók és kereskedők, azonban a mai napig nincs tudományosan bebizonyítva, hogy valóban jobb hangminőséget nyújtanak, mint az egyébként jó alapanyagból készített, jó minőségű társaik, amelyekre nem akasztották rá az audiofil vagy high-end jelzőket. Az irreálisan magas árért gyakorlatilag nem kapunk többet, mint egy jó marketingszöveget, esetleg szép fa dobozokat bársony béléssel.

IV. A biztos fogódzkodó: stúdiótechnika

Érdemes körülnézni a piacon és olyan kábeleket választani, amelyeket például a stúdiótechnikában is használnak. Ezek a kábelek biztosan jó minőségűek, megérik a pénzüket.

Kérdéseddel fordulj hozzánk mindig bizalommal!

Hova tegyük hangfalainkat? - II. rész: Többcsatornás hangrendszerek (házimozi szettek)

Az utóbbi években elterjedt többcsatornás rendszerek (házimozi rendszerek) alapvetően abban különböznek a sztereó társaiktól, hogy nem egy szűk helyre koncentrálódik a térélmény maradéktalan élvezete, hanem egy relatíve nagyobb területre, így egyszerre többen, közel azonos minőségben élvezhetik ugyanazt a filmet vagy koncertet. A többszemélyes házimozi élmény reprodukálásához azonban még több szabályt kell betartanunk, mint sztereó zenehallgatás során. Ezek a következők:

I. Házimozi szett esetén a hangsugárzók legyenek azonos felépítésűek
Házimozi rendszer esetén a szub sugárzó kivételével az összes hangsugárzónak célszerű teljesen azonos felépítésűnek lennie. Sajnos a jelenlegi házimozi rendszerek többsége egyáltalán nem teljesíti ezt a feltételt. A hangsugárzók azonossága azért szükséges, mert csak így biztosítható, hogy bármely hangfalból azonosan szólaljon meg ugyanaz a hang. Ha például egy film szereplője körbe sétál körülöttünk, miközben „hozzánk beszél”, akkor csak azonos felépítésű hangsugárzókból fogjuk teljesen azonosnak hallani a hangját. Eltérő hangsugárzók esetén a különböző felépítések miatt különböző (lineáris) torzítások adódhatnak, amelyek egy részét ugyan az agyunk kompenzálja, de a tökéletes térélmény csorbát szenvedhet.

II. Emeljük meg a hangfalakat - az otthoni mozizáshoz

Ha általában többen egyszerre használjuk a rendszert (nézzük a filmet pl.) akkor érdemes (a szubot kivéve) az összes hangfalat kicsit megemelni, hogy a magas hangszóró tengelye a fülmagasságtól kicsit magasabbra emelkedjen.

III. A szub helyének megállapítása - házimozi rendszerünknél

A szub helyét kísérletezéssel állapítsuk meg. Általában nem célszerű a sarkokba helyezni, inkább a szemközti vagy hátsó falhoz közel próbáljunk helyet találni neki. Nem csak a földön állhat, kicsit megemelhetjük a földtől, lábakra is állíthatjuk. Addig szükséges tologatni, amíg a hallgatási pozíció(k)ban elfogadható lesz a mélyátvitel (nem dübörög a mély de van elegendő mélyhang).

IV. Akár több szub hangsugárzóra is szükségünk lehet
Egyetlen szub sugárzóval nehéz helyzetünk lesz ha több helyen egyszerre szeretnénk elfogadható mélyeket elérni. Legalább két szub szükséges ahhoz, hogy relatíve nagyobb területen megfelelő mélyátvitelt érjünk el.

V. Házimozira is érvényesülnek a sztereó rendszerek tulajdonságai

A sztereó hangvisszaadásra jellemző tulajdonságok a többcsatornás rendszerekre is érvényesek. Lehetőleg a szimmetrikus elhelyezést preferáljuk. A frontsugárzókat úgy helyezzük el, mintha egy sztereó rendszert építenénk (egyenlő oldalú háromszög). Ha ez nem lehetséges pl. a képernyő túl nagy mérete miatt, akkor természetesen a képernyő széléhez kell helyezni a hangfalakat.

VI. A center hangsugárzó helye házimozi rendszernél
A center természetesen középen legyen. Legjobb a kép mögött elhelyezni, de ez csak speciális vetítővászon segítségével lehetséges. Ahol erre nincs lehetőség, ott közvetlen a TV alatt vagy felett helyezzük el.

VII. A surround hangsugárzók elhelyezése
A leggyakoribb 5.1-es rendszerek esetén a surround sugárzók tengelyei egymással 120 fokos szöget zárjanak be és a szub kivételével az összes hangfal egy körív mentén helyezkedjen el. Ezt a legtöbb nappaliban nehéz vagy szinte lehetetlen összehozni, de törekedjünk rá, amennyire lehet. A hangfalak és a hallgató(k) útjába lehetőleg ne legyen semmilyen berendezési tárgy, virág, dekorációs berendezési tárgy.

Egy rajzon szemléltetve, hogyan érdemes házimozi hangfalainkat elhelyezni:

Hogyan helyezzük el házimozi hangfalainkat?

Kérdés esetén fordulj hozzánk bizalommal! Segítünk minőségi házimozi rendszered megtervezésében, kialakításában. További szolgáltatásainkat itt találod.

Hova tegyük a hangfalainkat? - I. rész: sztereó rendszerek

Szabadidőnk egy részét otthonunkban, zenehallgatással vagy filmnézéssel töltjük, amihez leggyakrabban kétcsatornás sztereó rendszereket használunk. Függetlenül attól, hogy milyen kvalitású rendszert vásárolunk, egyvalami majd mindig állandó: a helyiség, ahol a kiszemelt rendszer üzemelni fog. Tapasztalatok szerint azonban a vásárlók sokszor helytelenül helyezik el hangsugárzóikat az adott helyiségben, amelyek a későbbiekben úgy látják el feladatukat, hogy a felhasználó nem tudja, nem is sejti mire képes valójában a rendszere. Ilyenkor gyakran csalódnak az emberek, és a rossz hangzás okát rögtön a készülékekben keresik, pedig nem biztos, hogy azt kell feltétlen hibáztatni. Az esetek többségében ugyanis nem a rendszer a ludas, hanem részben a helyiségben, részben a hangfalak rossz elhelyezésében kell a hibát keresni. A következőkben néhány tippet, trükköt szeretnénk megosztani, amelyek alkalmazásával a meglévő rendszereink tudását jobban kihasználhatjuk.

AZ OPTIMÁLIS ZENEHALLGATÁSI POZÍCIÓ 

Sztereó zenehallgatás során az optimális zenehallgatási pozíció egy szűk helyre koncentrálódik. A teljes sztereó élmény élvezetéhez a következőket érdemes szem előtt tartani. A két hangsugárzó és a zenehallgató személy egy egyenlő oldalú háromszöget zárjon be, a háromszög két csúcsánál a hangsugárzók, a harmadiknál a zenehallgató legyen.

Sztereó hangfalak optimális elhelyezése

Az igazán jó térhatás elérése érdekében törekedjünk a szoba szimmetrikus elrendezésére. Ha ez nem lehetséges, akkor legalább a két hangfal környezete közel azonos kialakítású legyen. Érdemes az oldalsó falaktól távolabb elhelyezni a hangsugárzókat. A két hangfal közötti távolságot a szoba méretéhez célszerű igazítani: kis szobában közelebb kerülhetnek egymáshoz (1,5m – 2m), nagyobb szobában távolabb (3m – 4m) is lehetnek egymástól, ha betartjuk az egyenlő oldalú háromszög szabályt. A hangsugárzók magasságának beállítására egyetlen szabály vonatkozik: a magas hangszórók legyenek kb. a fülünk magasságában, amikor ülve zenét hallgatunk. Mögöttünk legyen elegendő hely, de ha lehet, ne a szoba közepén üljünk. 

Lehetőleg ne tegyük a hangfalakat közvetlen szobasarokba, főleg a nagyobb, álló hangsugárzókat, mert a közeli falak hatására a mélyhangok nagymértékben felerősödnek és kellemetlenül dübörögni fog a zene. Nem célszerű továbbá falra tolni, közvetlenül szekrények polcaira vagy TV szekrényekre helyezni a hangsugárzókat.

Hangrendszerek kiválasztásával, elhelyezésével kapcsolatosan fordulj hozzánk bizalommal elérhetőségeinken.

Stúdió Monitor XI. - a hangsugárzó doboz fa munkái, mert építeni is szeretünk!

Monitordoboz famunka:

A hangsugárzó dobozáról már szóltunk pár szót a IV. bejegyzésben, ahol egy drótvázas 3D modellt is bemutattunk. Azóta összeállt a doboz 18 mm-es nyír rétegelt lemezből. Azért választottuk a rétegelt lemezt, mert egyrészt jól megmunkálható, jól ragasztható, másrészt teljes keresztmetszetében közel azonos sűrűségű, az egymásra merőleges réteges elrendezés miatt 18 mm-es vastagságban is igen merev illetve elegendően merev. 

A dobozfalakat az éleken 45 fokban vágtuk és poliuretán, illetve diszperziós ragasztóval csavarozás nélkül erősítettük egymáshoz.

 

 

Nem hiába hívja néhány cég a ragasztót folyékony szegnek. Nagyon erős kötést biztosít az éleken, a csavarnál is erősebbet és nagyobb felületen. Előnyös tulajdonsága, hogy légzáró is ez a kötés. Az összeszorításhoz élvédőt és nagy húzóerejű gurtnit használtunk.

A doboznak diófa furnér külsőt adtunk és természetes olaj-viasz balzsammal kezeltük. A belső kis szeparét a középhangszóró számára és a többi belső merevítőt is a doboz falaiba mart nútba ragasztottuk a feljebb említett ragasztóanyagokkal.

  

 A belső merevítők éleit lekerekítettük, nem mintha akusztikai oka lenne, egyszerűen csak fanatikusok vagyunk és szerintünk a hangdoboznak belül is jól kell kinéznie. :-)

A hátfalon, sablon segítségével kivágtuk a három Speakon csatlakozó helyét. Ide később lézerrel gravírozott csatlakozó terminál kerül. A belső merevítőkön furatokat alakítottunk ki a belső vezetékezés számára, ahova majd beragasszuk azokat, hogy véletlenül se tudjanak rezgésbe jönni vagy esetleg a hangszórók membránjához érni.

Következő fázisban az oldalfalak tömegének növelését céloztuk meg. Ennek kettős hatása lesz: egyrészt a tömegnövelés miatt nagyobb energiák kellenek a doboz rezgésbe hozatalához, másrészt eltoljuk az egész rezgő rendszer rezonancia frekvenciáját a mélyebb hangok felé ami elvileg nem feltétlen előnyös, de az erős és merev konstrukció miatt ez nem lesz probléma. Erre a célra öntapadó, nagy sűrűségű, nagy belső csillapítású anyagot használunk 8 mm vastagságban. Ez a réteg elvesz a doboz nettó térfogatából, de természetesen ezt beleszámoltuk a tervezéskor. Érdekes, hogy az egész doboz, a merevítésektől és a tömegnöveléstől függően, egy adott frekvencián pulzáló rendszer lesz. Mérések szerint csak kis mértékben tér el ez a frekvencia a sarkok illetve a falközepek között. Együtt rezeg az egész doboz.

Az előlap is készen van, selyem feketére festve. Ezt utólag ragasztjuk fel a kész hangdobozra.

Ezután következhet a csillapítóanyagok elhelyezése a dobozon belül, majd a hangszórók beszerelése. Utolsó lépés lesz az aktív elektronika beüzemelése és beállítása. Erről szeretnénk a következő bejegyzésünkben írni.

Folyt. köv. ...

Stúdió monitor X. - a szimulációs és elektromos mérések összehasonlítása

Elkészültek az analóg áramkörök! Beültetve, élesztve várja minden modul a dobozba építést:

A mély és közép közti váltás a kondenzátorok relatíve nagy tűrése miatt kb. 50Hz-el feljebb tolódott ami jelen esetben egyáltalán nem probléma. A szimulációk és az elektromos mérések nagyon szép, egyező képet mutatnak (de ennek így is kell lennie, az lenne a probléma ha valami nem úgy működne mint ahogy kiszámoltuk/szimuláltuk).

Szimulációs átvitelek

A fenti ábrán a mély csatorna "bass roll-off" állítási lehetőségét is felvettük a szimulációba a közép és a magas csatornákkal együtt. Ugyanezt az ábrát mérésekkel is felvettük a valós, megépített áramkörökön:

Méréssel felvett átvitelek

Mérésekkel vizsgáltuk az egyes áramkörök torzítási viszonyait (THD, IMD, DIM), zaját és megelégedéssel vettük tudomásul, hogy megfelelően alacsony értékeket produkálnak az áramkörök.

Már "csak" dobozba kell építeni az áramköröket, befejezni a famunkát, beszerelni a hangszórókat, csatlakozókat és egy végső beállítás/méréssorozat után meg is szólalhatnak a hangsugárzók.

De ne szaladjunk ennyire előre. Következő bejegyzésünkben a dobozokról és azok kialakításáról, megmunkálásáról írunk.

Folyt. köv. ...

Stúdió Monitor IX.

Kész vannak az analóg áramkörök tervei. Három + 1 lényeges részre bontható a teljes áramkör:


1. Bemeneti fokozat:

Ez a fokozat két részből áll:

1. Szimmetrikus bemenet, hangerő szabályzás nélkül (stúdiós felhasználás), +4dBu  bemeneti érzékenységgel
2. Aszimmetrikus bemenet, hangerő szabályzással (kommersz felhasználás), -10dBV bemeneti érzékenységgel (maximum hangerő állásnál)

A két rész között egy kapcsolóval lehet választani annak megfelelően, hogy milyen környezetben használjuk majd a hangsugárzót. Az aszimmetrikus vonalon aktív hangerőszabályzót alkalmazunk, hogy jobb együttfutású lineáris potmétert is fel tudjunk használni hangerőszabályzásra.

2. Rumpli szűrő:

Ez a fokozat elengedhetetlen stúdiós használat esetén, ugyanis az alacsony frekvenciás zajok (<20Hz) egyrészt a mély hangszórót veszélyeztethetik, másrészt a headroom-ot is jelentősen csökkentik. Mi egy 18dB/oktáv meredekségű felüláteresztő szűrőt terveztünk 20Hz-es határfrekvenciával. Egy ügyes trükkel két másik funkciót (bass roll-off állítás és 2dB-es low-shelf filter) is integráltunk ebbe a fokozatba.

3. Aktív váltó:

A lelke a teljes áramkörnek az aktív váltó rész. Hagyományosnak mondható Sallen-Key topológiára épülő filtereket használunk, természetesen egyedi tervezéssel.

+1. Kimeneti szintszabályzók:

Ehhez kapcsolási rajzot nem mellékeltünk, hisz egyszerű, bufferelt feszültségosztókról beszélünk amelyek állíthatóak lesznek attól függően milyen végerősítőket használunk.

A teljes áramkör tervezése közben nagy hangsúlyt fektettünk az alacsony zajszintre, alacsony torzításra. A műveleti erősítőket és passzív alkatrészeket is ennek megfelelően választjuk ki. A fizikai megvalósítás során külön-külön megépítjük és teszteljük/mérjük az egyes fokozatokat. 

A következő bejegyzésünkben ezt a lépést szeretnénk bemutatni.

Folyt. köv. ...

Stúdió Monitor VIII.

Legutóbbi bejegyzésünkben utaltunk arra, hogy a DXT tölcséres magas hangszóróhoz mindenképp szükséges valamiféle kompenzáció (EQ) amivel a tölcsér kiemelő hatását "normalizálni" lehet. A DSP-vel igazán szép átvitelt tudtunk beállítani, azonban ugyanazt a kompenzáló hatást analóg áramkörökkel sokkal nehezebb megvalósítani. Feleslegesen bonyolult áramkör adódna, mi viszont szeretünk a kisebb ellenállás felé "hajózni", hogy messzebb jussunk :-) Így az eredeti gondolatnak megfelelően egy párhuzamos RC tagot használunk EQ-nak a magas hangszóróval sorban:

Ezzel együtt a közép-magas váltási frekvenciáját 2.1kHz-ről 2.2kHz-re emeltük, így az alábbi átvitelt sikerült elérni:

Passzív EQ-val picit hullámosabb átvitel adódik magasban mint aktív EQ-val, de ezzel együtt tudunk élni. Az analóg aktív váltónk így lényegesen egyszerűbb lesz.

Kezdődhet az analóg áramkörök tervezése.

Folyt. köv. ...