2015. október 29., csütörtök

A fületleneknek szól?

Ami ma is foglalkoztatott: miért nem szabad egy hangsugárzó vagy rendszer hangját felvételek alapján méltatni. Ez egy eléggé hosszadalmas iromány is lehetne, de rövid leszek. 

Érdekes és fontos kérdés ez számomra, hiszen sokszor találkozom olyan emberekkel, akik állításuk szerint minden hibát és minden erényt meghallanak egy hifi rendszerben. Órákon át ülnek a kérdéses eszközökkel szemben és hallgatják. Sok-sok felvételt egymás után. Ógnak-mógnak, figyelnek. Aztán megszületik a döntés, amiben megingathatatlanok. Sokan közülük már az első húsz másodpercben véleményt formálnak. Persze az eszükbe sem jut, hogy a fül illetve agy elég hamar hozzá tud szokni (kompenzál) auditív körülményekhez. No de melyiküknek van igaza? Ki az, aki megfontolt döntést hoz?



Aki most arra tippel, hogy az órákon keresztül fülelő teszi jól, az téved. Bár a néhány másodperc után való döntés is helytelen választás. Egész egyszerűen a válasz az, hogy csak zenei felvételek alapján nem lehet messzemenő következtetéseket levonni. Hiszen egyrészt nem ismerjük a felvételt, nem voltunk ott, amikor készült, de még ha ott is voltunk, sajnos az auditív emlékezetünk olyannyira fejletlen, hogy nem képes megjegyezni a hallottakat úgy, mint pl. a látással a látottakat, ahol minden apró részletre is tudunk emlékezni. Aki nem hiszi, próbálja ki. Elég érdekes élmény. Azonban most biztosan akad olyan ember, akinek a válasza erre az, hogy ő ott volt a felvételen és fel tudja idézni. Rendben. Legyen. De vajon a hangmérnök háta mögött is ott volt, amikor kikeverte a neki tetsző hangszínt vagy visszhangot? Vagy amikor elvett egy kicsit a magasakból, esetleg ráadott a mélyekre, mert mondjuk fejletlen stúdió monitoron hallgatta vissza a felvételt, vagy csak az ízlése kívánta így? Lehet, hogy ilyen ember is van. Őt kérdezem. Vajon tud-e mindig ugyanolyan lelki állapotban lenni, mikor leül meghallgatni egy zenét? Tud-e mindig ugyanoda ülni? És tud-e a látottaktól elvonatkoztatni?



Tehát, amiért nem szabad egy hangsugárzó vagy hangrendszer hangját felvételek alapján méltatni:
  • az agy rövid időn belül hozzászokik az akusztikai karakterhez (bár elég tapasztalattal a nagyobb hibákat azonnal kihallani)
  • nem ismerjük a felvételt, nem voltunk jelen a készítésekor, nem tudjuk minek, és hogyan kell szólnia
  • az auditív emlékezetünk egyébként is nagyon gyenge
  • nem tudjuk, hogy a hangmérnök mennyire módosította a felvételt (visszhang, magas, mély emelés/vágás)
  • nem tudunk ugyanoda ülni (az átvitel sokat változik)
  • nem lehetünk mindig ugyanabban a lelkiállapotban
  • és elvonatkoztatni alig tudunk a látott technikától, előítéleteink vannak

Fontos megjegyezni, hogy az ilyen összehasonlításnak csak objektíve jól teljesítő eszközök (egyenletes frekvenciamenet, stb) esetében van csekély értelme.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.